A saját hibáim

Nincsen hibátlan ember. Hogy megmutassam nem véletlenül papolok arról, hogy ismerjük meg a saját hibáink, most felsorolok párat a sok hibámból:
-hirtelen haragú vagyok, és rossz a dühkontrollom. Ez miatt egyszer majdnem bevertem az egyik osztálytársam képét. (Bár nem bántam volna, ha eltűnik az az idegesítő vigyor az arcáról)
-hajlamos vagyok az okoskodásra, de csak akkor amikor valamiben biztos vagyok, hogy úgy van.
-kissé gonosz/pszichopata vagyok. Vannak furcsa gondolataim.
-könnyen megsértődök mások viccnek szánt beszólásain, mert teljesen más, inkább sötét/fekete humorom van.
-másokkal nagyon, hogy is mondjam, elfogult vagyok, míg önmagamat lenézem. Pl: amikor meg kell ítélni az átlagunkat, én nagyon bizonytalan vagyok. Nem vagyok önbizalom hiányos, de nem bízok annyira magamban.
-elfogadtam már magam, de utálok tükörbe nézni, mert sokszor rondának látom magam. Nem vagyok túlsúlyos, nem is azt látom. Hanem, pl. az arcom.
-sokszor nem mutatom ki a valódi érzéseim, és segítek annak, ha valaki panaszkodik nekem, de amikor nagyon kiborulok, mindenki aki a közelembe kerül megbántódik.

És akkor amit mások gondolnak rólam:
-ez mekkora ribanc/kurva
-elkényeztetett picsa
-menősködő csitri
-tanárok kiskedvence
És a többi...
Ezek azok az emberek véleményei rólam akik nem ismernek. Mások egy komor, keveset mosolygó lányt látnak sokszor, pedig értelmesebb vagyok az átlag korombelieknél. Csak ők nem ismernek...