Az életem értelme-a zene

Tudjátok, van az a leírhatatlan érzés, amikor megszűnik a külvilág, hirtelen feltöltődsz és úgy érzed soha nem voltál boldogabb. Erre nincsenek szavak. Nálam ez mindig akkor van amikor körülvesz a zene. Olyankor nem számít mi történt, mi történik, vagy mi fog történni. Olyankor csak létezek. És boldogabb vagyok mindennél. Zene nélkül beleesek egy olyan melankolikus hangulatba, amikor egyszerűen megszűnök boldognak lenni. Sőt, olyan mintha a boldogság nem is létezne. Mintha én se léteznék. Talán jó tanuló vagyok, és sok dolgot csinálok ami érdekel, de ezek nem feltétlenül tesznek boldoggá. Másik ilyen még a tánc. Hiszen akkor is körülvesz a basszus dübörgése, a zene lültetése, a dallam csengése. Éneklés közben meg egyszerűen lebegek. A föld fölött távol mindentől és mindenkitől. Ahol nincsenek gondok. Ahol csak vagy. És ahol feltétlen boldogság vesz körül. Ha zongorázok, egyszerűen kiadok magamból minden érzelmet és átadom a helyét a szenvedélynek. Talán nem jó a hangom, talán nem táncolok jól, talán nen vagyok egy Mozart, de legalább betöltődik egy űr bennem. Olyankor nem érdekel, hogy esetleg mások fülét bántja a hangom, vagy a szemét a táncom. Hanem végre úgy érzem élek. A zene amit nem tudok elrontani egy idióta cselekedettel, a zene amit senki sem vehet el tőlem, hiszen a zene bennem van, a zene adja a létem. Egyedül ennek köszönhetem, hogy még van miért élnem.

Nos, ez az életem értelme. Most blogírás közben is itt szól a fülemben a zene☺. Számomra ez jelenti a létet. Ha nektek is van valami szenvedélyetek, mint nekem a zene, akkor írjátok le légyszi. Köszi.