Ó, a hangverseny...

Nos, minden úgy kezdődött, hogy a zongoratanárom megmondta, hogy akkor visz versenyre, ha a hosszú hétvége alatt megcsinálom az egyik darabomat amelyiket vittem. Kemény négy nap alatt bevágtam az öt oldalasat :D. Aztán eljött a mai nap. Szerencsére korán kellett menni így nem voltam suliban! Szóval akkor még délelőtt gyakorolgattam, meg még mindenfélét csináltam. Eztán jött az indulás. Természetesen késve indultunk, de hát mit is vártam Anyától :). Végül is odaértünk időben, szóval még az ottani zongorát is kipróbálhattam. Csak, hogy ezen a zongorán beakadt két billentyű. Eszméletlen jó volt, mondhatom. Rendeznek egy hangversenyt úgy, hogy a zongora nem teljesen jó. Mindegy, úgy, ahogy azért szépen szólt, de kicsit zavaró volt. Aztán kezdődhetett a verseny! Konkrétan a sorrend teljesen felborult, mert vagy nem volt ott az éppen következő, vagy valami miatt felcseréltek versenyzőket. Kettő korcsoport volt, az alsó tagozatosok és a felsősök. Csak, hogy kicsit furcsa volt, mert az én korcsoportomban 9.-es is volt, és a zenében még egy év is nagyon számít, nemhogy három!

Aztán következtem én. Az egyik darabom természetesen olyan volt, hogy többször is használni kellet azokat a hangokat amik nem mukottek (ahogy az osztálytársaim mondanák). Szóval annak egy részét elég szépen elbasztam. De a másodikat meg sikerült hiba nélkül, gyönyörűen eljátszanom, így volt azért öröm is. Az én iskolámból alsóból hárman jöttek, akik közül egy kapott ezüst minősítést (mert ezúttal nem helyezések, hanem minősítések voltak, így szinte mindenki kapott ajándékot), de én nem értek egyet teljesen a zsűri döntésével, mert mindhárman gyönyörűen zongoráztak, és volt aki meg nem is szólt olyan szépen és mégis kapott minősítést. Na mindegy. Felsőből csak én jöttem. Én, csodával határos módon ezüst minősítést kaptam, de azért megemlítették a kihívásomkor, hogy én voltam az akinek a legjobban meggyűlt a baja az első darabjánál a rossz billentyűkkel ;). Eztán indultunk is haza, sütöttem palacsintát, ittunk pezsit, és most itt fekszek és írok. "Tartalmas" egy nap volt mi? Hát... Nem.
De legalább örömdús!