Okosság és értelmesség

Először is, elnézést amiért nem írtam sokáig, de az elmúlt egy hétben nem sokat telefonoztam. Erre három okom is volt. Egy, suli időben abból állt a napom, hogy hazamentem, megírtam a leckém, és mentem tovább. Kettő, nem volt ötletem. De komolyan. Semmi. A harmadik ok pedig egy bizonyos Viharok birodalma című könyv ;).

Viszont most itt az ihlet, szóval térjünk is rá erre. Szinte mindenki úgy gondolja, sőt, tényként tekint arra, hogy az okosság és az értelmesség egy és ugyanaz fogalom szinonimája. Végső esetben ez igaz, de ha jobban megvizsgáljuk, és átgondoljuk a két szó definícióját, akkor igenis találunk különbséget. Számomra az okosság azt jelenti, hogy valaki okos, hogy megérti a tantárgyakat, képes úgy ötös tanulónak lenni, hogy közben kis ujját is alig mozdítja. Azaz a gyakorlati dolgokat könnyen felfogja, aminek van logikája azt könnyebben megérti. Eközben az értelmesség számomra azt jelenti hogy tisztában van az élettel, felfogja a politikai ügyeket, megérti a szellemi dolgokat, ismeri önmagát, tudja a saját gyengeségeit, és, hogy azokat hogyan használja fel a javára. Remélem érzékelhető a különbség. Az ember lehet jó tanuló, ha közben nem fogja fel az élettel kapcsolatos fontos dolgokat. De lehet értelmes, hiába nem érti meg az egyenleteket és nem képes megtanulni a sok évszámot. Hogy melyik jobb, azt ember választja. Ha az ellenséget akarják látni valamiben, azt látják. Ha a szövetségest akkor azt. Az emberek a hitükkel képesek rombolni, és építeni. Képesek meggyőzni és irányítani. Ha valaki ismeri önmagát, van önkontrollja, ismeri gyengeségeit, és azokat képes felhasználni a saját javára, az értelmes. És ráadásul olyan pusztításra is képes, hogy még a leggonoszabb gonoszok is elbújhatnának mellette. De képes az építésre is. Ember válogatja. A tudás hatalom. Az értelem ajándék. De nem mindig jó, ha az ember tud.

Én így vélekedek erről. Köszi, hogy végigolvastad :)